A kutyák téli ápolása, gondozása

A téli hónapokban lehetőleg ne fürdessük a kutyát, de ne féltsük egy kis futkározástól, hancúrozástól a hóban - mindaddig, amíg a bundája száraz marad! Gondoljunk viszont arra, hogy a bőr melege - a hosszú és szálkás szőrű fajták bundájában - megolvasztja a havat, s a hóié az újonnan föltapadó hóval összekeveredve jégcsimbókokká fagyhat össze. Ezek a csomók leginkább a végtaghaj' latokba vagy az ujjak közé ragadnak. A mancs szőrzetét télen ne kurtítsuk, mert ez a durva szőrzet véd leginkább a sérülések, fagyás ellen. Mínusz tizenöt fok alatt kissé korlátozzuk a szabadban való futkározást. Könnyen előfordulhat, hogy futás közben a kényes talppárnák az itt-ott tűhegyes jégperemeken fölhasadnak, s ezáltal nehezen gyógyuló seb keletkezhet. Még nagyobb veszély fenyegeti a kutyamancsot a sóval felszórt utcákon. Ha a lábujjak közé sós jégcsomó keveredik, sebet mar. Megelőzésül dörzsöljük be a talpat vazelinnal vagy más zsíros krémmel. Séta után pedig az állat lábait - leginkább az ujj aknái - mossuk le meleg vízzel.

A téli táplálékra is fordítsunk gondot. A mennyiség csökkentését a minőség javításával kell ellensúlyoznunk. Ha nem kész táppal etetünk, a hús mellé feltétlenül adagoljunk vitamint. Naponta legalább kétszer cseréljük kutyánknak a tiszta - nem túl hideg! - vizet. Azt viszont lehetőleg akadályozzuk meg, hogy nyalogassa a havat. Torokgyulladás lehet belőle!

Nagyon nagy hidegben kedvencünk ne tartózkodjon túl sokáig a szabadban, illetve legyen hol melegednie. Az is igaz viszont, hogy télen sincs helye közvetlenül a fűtőtest mellett vagy a takaró alatt!

Az éghajlat és az időjárás egyébként jelentősen befolyásolja a kutya fejlődését, egész élettani állapotát. Hideg éghajlatú tájakon az állat általában alacsony növésű, vastag-bőrű, sűrű bundájú, rendkívül dús alj szőrzettel. Hegyvidékeken az ebeknek erős, fejlett mellkasuk alakul ki, izmos végtagokkal.