Gyógyszerek beadása kutyának

Ha beteg a kutyánk, az otthoni gyógykezelés során be kell tudnunk adni neki a szükséges gyógyszereket. A tablettákat szétnyomhatjuk, porrá törhetjük, egyszerűen elrejthetők valamilyen finom falatba - vagdalt húsba, kivételesen valamilyen puha felvágottba - nyomva, gyúrva, széttört formában pedig, ha nincs a kutya számára kellemetlen ízük, bármilyen ennivalóba belekeverhetek; ez természetesen az eleve por alakban kapható gyógyszerfélékre is vonatkozik.

Kapszulákat vagy drazsékat a nyelv tövére helyezve tudunk lenyeletni kedvencünkkel. Egyik kezünkkel felülről fogjuk át a kutya pofáját úgy, hogy kezünkkel a felső ajkakat finoman, de határozottan az alsó és felső fogsor közé nyomjuk. Ezzel egy időben, az állkapcsi metszőfogaknál fogva, másik kezünkkel lehúzzuk az állkapcsot, és kinyitjuk a száját. Az ajkak a száj nyitásakor betolódnak a fogsorok közé, és a kutya nem tudja becsukni a száját, mert saját húsába harapna, az pedig fáj. Az előzőleg olajjal vagy kevés vajjal bekent tablettát könnyedén be tudjuk tolni a nyelv tövére, a garat bejáratához. Becsukjuk a kutya száját, és várunk amíg nyel egyet.

A kapszula és a tabletta beadásának legbiztosabb módja, ha bal kézzel átfogjuk a kutya orrhátát, és a pofa oldalsó lágy részeit ujjainkkal benyomjuk az alsó és felső fogsor közé, ezáltal a kutya szája kinyílik. Ezután a gyógyszereket másik kezünkkel a nyelv tövére tesszük, amilyen mélyre csak tudjuk, ezzel nyelési reflexet váltunk ki. Becsukjuk a kutya száját, de a fejét-pofáját változatlanul felfelé tartjuk, amíg meg nem nyalja az orrát. Ha ez megtörtént, biztosak lehetünk abban, hogy lenyelte a torkában elhelyezett gyógyszert. Ha nem akar nyelni, az orrára fújva kiválthatjuk a nyelési reflexet. Nagyon profi kutyával szemben a végső fegyver az orrnyílások befogása.

Tablettákat, drazsékat, kapszulákat ne adjunk éhgyomorra, mert könnyen megeshet, hogy a kutya visszahányja a beadott gyógyszert.

A folyékony gyógyszereket az esetleg kellemetlen íz elfedésére hígítsunk fel egy kis húslevessel, és az oldalsó ajaklebeny elhúzásával oldalról kanalazzuk be a kutya szájába. Tartsuk felfelé a fejét, hogy amit bekanalaztunk, azt le is nyelje, ne köpje ki. Amennyiben betegünk nem hajlandó nyelni, nyomjuk meg enyhén a gégefőt vagy rövid ideig fogjuk be az orrát.

Ha folyadékot kell az állatnak beadnunk, ültessük lábunk elé a kutyát, és a pofáját egy kézzel átfogva fejét emeljük fel. Egy segítő egy műanyag - tű nélküli - fecskendőbe felszívja a folyadékot, és egyik ujjával a szájzugot kihúzva a pofa és a fogak közötti térbe nyomja az anyagot. Mindig várjuk meg, hogy a kutya nyeljen, és csak utána adagoljuk tovább. Fegyelmezett kutyának a gyakorlott gazda segítő nélkül is be tudja adni a folyadékot. Fecskendő bármely gyógyszertárban beszerezhető, de végső soron kanállal is beadhatjuk, csak nagyobb a veszélye, hogy „fele bele, fele mellé", ami gyógyszer esetében nagy baj!

A végbélkúpot helyezzük a végbélbe, és ujjal vagy hőmérővel toljuk beljebb, majd szorítsuk a végbélnyílásra a farkat, és rövid ideig vonjuk el valamivel a kutya figyelmét.

Beöntések előtt kenjük be olajjal a beöntőballon csőrét, hogy könnyebben be tudjuk vezetni.

Számos bőrbetegség jár viszketegséggel, és gyakran előfordul, hogy a felkent kenőcsöt vagy egyéb gyógyszert egyszerűen lenyalja a kutya. Megelőzhetjük ezt olyan szájkosár felhelyezésével, amelyen át nem tudja kinyújtani a nyelvét. Meglátjuk, annyira el lesz foglalva a szájkosárral, hogy el is felejti, mit akart lenyalni. Ha mégsem lenne elég a szájkosár, vágjuk ki egy megfelelő nagyságú vödör alját, bújtassuk át a kutya fejét az így kapott lyukon, és rögzítsük a vödröt madzaggal vagy pórázzal a nyakon. A szakboltokban külön erre a célra gyártott, „formatervezett”, tölcsér alakú, műanyag védőgallérok is kaphatók. A gyógyszerek lenyalása ellen a kutya számára kellemetlen szagú anyagok felkenésével is védekezhetünk.

Gyorsan felszívódó spray-k használatát jobban tűrik a kutyák, mint a kenőcsöt. Mindig ügyeljünk azonban arra, hogy a permetsugár ne jusson közvetlenül a kutya pofájába. Ettől általában megrémülnek, és a legközelebbi alkalmazáskor már védekezni fognak.

Ez a tulajdonképpen egyszerűnek tűnő művelet sok kutyatulajdonosnak szinte megoldhatatlan problémát jelent. A gyógyszerek túlnyomó többségét ugyanis nem lehet az állat ételébe vagy vizébe keverni, illetve, ha az orvosság túl erős vagy kellemetlen szagú és ízű, nincs értelme megkísérelni sem.

TABLETTÁT úgy kell beadnunk kedvencünknek, hogy egyik kezünkkel, ill. ujjainkkal finoman megszorítjuk a felső állkapocs két oldalát, s amikor erre a kutya kinyitja a száját - a tablettát a nyelve tövére tesszük.

FOLYADÉK beadásakor emeljük fel kissé a kutya fejét, és húzzuk ki az alsó ajkát úgy oldalra, hogy ott egy kis "tölcsér" / "öblöcsöke" keletkezzen és óvatosan becsurgathatjuk a folyadékot.

Az INJEKCIÓZÁST lehetőleg bízzuk az állatorvosra.

Intramuszkuláris: Egyes gyógyszereket a kutya izomzatába kell beadni, ezek az ún. intramuszkuláris injekciók. Mivel az izomszövetben sok ér van, ezért az ide bekerülő gyógyszer hamarabb felszívódik, mint a bőr alá (szubkután) beadott esetben.

Intravénás: A közvetlenül a kutya érrendszerébe bekerülő gyógyszereket intravénás gyógyszereknek nevezzük. Ilyenkor olyan vénára van szükség, amely megfelelő nagyságú, és könnyen megtalálható. Kutyákban az első végtagon található vénás eret használják in-jekcióbeadásra. Az intravénás gyógyszerek azonnal hatnak, nincs felszívódási időveszteség. Ez nagyon jól jön akkor, amikor gyorsan kell cselekedni: súlyos, életveszélyes betegségeknél nem mindegy, hogy mikor hat a beadott gyógyszer.