Tetvesség esetében szőr- és vérszívó tetvekről beszélhetünk. A kórokozók nem túl elterjedtek, jelentőségük az előbb említett fajoknál lényegesen kisebb. Általában elhanyagolt állatokon fordulnak elő, lemosással jól kezelhetők.

Tünetei: A tetvek mozgásukkal és a bőrre jutott anyagcseretermékeikkel viszkető érzést váltanak ki, emiatt a kutya folyton vakarózik, szőrzetét rágja. Ezért a bőr kisebesedhet, gyulladás jöhet létre, a bőr kipirul, feltűnően korpázik, a szőrtakaró hiányossá válik.

A szőrtetvek a bőr felszínén élnek, és korpával táplálkoznak. Élénk mozgásukkal és anyagcseretermékeikkel izgatják a kutya bőrét. Tetvek ellen a bolhásságnál leírt szerekkel tudunk védekezni.

A vérszívó tetvek a szőrszálakra ragasztják petéiket, leggyakrabban a nyakon és a füleken. Mikroszkópos vizsgálattal jól láthatók a peték: a korparészecskéktől eltérően, nagyon erősen tapadnak a szőrszálakon, nem hullanak le.

A bolhával ellentétben ez az élősködő egész életét a gazdaállaton tölti. Száj-része alkalmas a bőr átszúrására: tápláléka a gazdaállat vére, nyiroknedvei, illetve bőrének és szőrének anyaga. A kutya tetve fajspecifikus, vagyis nem jelent veszélyt az emberre. Tisztán tartott, jól gondozott kennelekben egyébként ritka a tetű, de a falusi, tanyasi kutyákat és óljaikat gyakran megfertőzi. Kedvenc peterakó területe a torok- és nyakszőrzet, a végbéltáj szőrzete, illetve - lógó fülű ebeknél - a fül belső fele. A kifejlett tetű és lárva rovarölő szerekkel, illetve "spot on" készítményekkel irtható. A petékkel teli szőrszálakat lehetőleg vágjuk le, a fertőzött szőrvégeket pedig azonnal égessük el.