Az emlősállatok hangingereket érzékelő szerve a fejen, a sziklacsontba rejtve helyeződik. Szükség van tehát olyan segítő szervekre, amelyek a hanghullámokat az érzékelés helyére vezetik. Ezt a feladatot a fülkagylók, a külső hallójárat, a dobhártya és a hallócsontocskák látják el. A hanghullámok csak levegőben vagy egyéb, folyékony vagy szilárd közegben képesek haladni, légüres térben nem keletkeznek hangok. A hang erősségét és magasságát a rezgések nagysága és száma határozza meg. A hallhatóság alsó határa 16 rezgés, felső határa pedig 40 ezer rezgés percenként. A kutya tehát az embernél (20 ezer/perc) jóval nagyobb hangtartományban képes hangokat érzékelni. Ez teszi lehetővé a hívósípok használatát, amelyek hangja a kutyák számára még igen, az ember számára már nem érzékelhető. A külső fület alkotó fülkagyló és a külső hallójárat felfogja, majd a dobhártyához vezeti a hanghullámokat. A fülkagylók forgatható hallótölcsérként működnek. Lógó fülű fajtáknál a fülkagylók ráfekszenek a hallójáratra, az ilyen kutyák, amikor hangokra figyelnek, ferdén tartják a fejüket. A fülek állásának változásai, a „füljáték”, pszichés folyamatokat fejez ki: az élénken figyelő kutya fülei felállnak (hegyezi a fülét), az agresszív vagy mérges állat indulatait pedig a lecsapott fülek árulják el. A kutya külső hallójárata nem egyenes cső, a dobhártya védelme érdekében egy helyen megtörik. A fülzsírtermelő mirigyek váladéka bevonja a hallójárat bőrét, véd a behatoló por és rovarok ellen.

A dobhártya a külső és a belső fül határán található. A beérkező hanghullámokat a hallócsontocskáknak adja át, amelyeket alakjukról kalapácsnak, üllőnek és kengyelnek nevezünk. A kalapács nyele hozzánőtt a dobhártyához. A csontocskák, a dobhártya által a külvilág hatásaitól védett üregben foglalnak helyet, ahonnan nyílás vezet tovább az egyensúlyozószervként működő csigához. Egy másik nyílás az Eustach-kürthöz vezet, amely a garatüreggel köti össze a dobüreget, és lehetővé teszi, hogy a dobüregbeli és a garatüregben található levegő nyomása kiegyenlítődjék.

A belső fül a csontos labirintussal a sziklacsont belsejében található, bonyolult alakú üregben foglal helyet. Részei a félkörös ívjáratok, a tornác és a folyadékkal kitöltött csiga, amelyet vékony hártya választ el a dobüregtől. Ez a - mint a neve is mutatja - csigaházhoz hasonló alakú szerv fogja fel a hangokat.

A hallás folyamata a következő szakaszokból áll: a külvilágból érkező hangrezgéseket a dobhártya fogja fel, és átadja a kalapácsnak, amely a rezgést a hozzá ízülettel kapcsolódó üllő felé továbbítja, amely hosszú nyúlványán a harmadik hallócsontocskát, a kengyelt tartja. Az ily módon tovavezetett rezgés ingerként hat a csigában levő hallóidegekre, amelyek az agyba vezetik tovább a rezgések kiváltotta ingerületet. A köztük levő távolság miatt a két fül nem teljesen egyidejűleg, hanem nagyon csekély eltéréssel érzékeli ugyanazokat a hangokat. Ez teszi lehetővé, hogy a hallóközpont a hangforrás irányát képes érzékelni.

A belső fülben található pitvar és a félkörös ívjáratok tartalmazzák a helyzetérzékelés szervét. Ezek a szervek az egyensúly megtartásáért felelősek, a test térbeli helyzetét érzékelik. A félkörös ívjáratokban a test elfordulása kelt ingerületet. Mivel merőlegesen kapcsolódnak egymáshoz, a test minden irányú elfordulását képesek érzékelni. Az érzékelést kiváltó ingerületet az ívjáratokat kitöltő folyadék elmozdulása váltja ki, amely elforduláskor tehetetlensége miatt nem követi azonnal a test mozgását, illetve megálláskor némi késéssel nyugszik meg. Ezzel magyarázható a gyors forgó mozgás hirtelen abbahagyásakor jelentkező szédülés.

A sziklacsont csontos ürege alkotja a zsákocskát, amelyet szintén folyadék tölt ki. Falát belülről szőrszálakhoz hasonló nyúlványokkal ellátott érzékelősejtek bélelik, amelyeken apró mészkristályok ülnek. Itt megy végbe a függőleges irányú mozgás érzékelése: felfelé irányuló mozgáskor a sejtek nyúlványaira erősebb nyomás nehezedik, lefelé irányuló mozgáskor pedig éppen fordítva, csökken a nyomás. Az itt keletkező ingerület a test mindenkori egyensúlyának megtartása érdekében reflexesen vezérli a test izmait.