Az új élet két sejt, a női és a hím ivarsejt összeolvadásával veszi kezdetét. Az ivarsejtek az ivarmirigyekben termelődnek: kanoknál a herékben, szukáknál pedig a petefészkekben. Az ivarsejtek feleannyi kromoszómát tartalmaznak, mint a szervezet többi sejtje. A herék és a petefészkek az ivarsejtek elvezetésére szolgáló szervekkel, a járulékos nemi mirigyekkel, illetve a vemhesség alatt a magzatot védő szervekkel együtt alkotják a női és a hím nemi szerveket.
Az ivarérett állat ivarmirigyeiben érett ivarsejtek: spermiumok, illetve petesejtek termelődnek. Az ivarérettség elérése meghatározott életkorhoz kötött, és ettől az időponttól kezdve akár az egész életen át fennmaradhat. Legfeltűnőbb jele az elsődleges és a másodlagos nemi jegyek kifejlődése. Az elsődleges nemi szervek közé tartoznak az ivarmirigyek, a herék és a petefészkek, továbbá a pénisz, illetve a petevezető, a méh és a hüvely. A másodlagos nemi jegyek közé tartozik a hímekre jellemző erős testfelépítés, nőstényeknél a zsírszövetek nagyobb aránya, a tej mirigy, továbbá az ivari szaganyagokat termelő mirigyek.
A pubertás kezdetének időpontja -a nemi aktivitás megszűnéséhez hasonlóan - egyedenként különböző lehet, mindazonáltal a kutyák többsége 7 és 11 hónapos kor között válik ivaréretté. 10 évesnél idősebb szukáknál már ritka a megtermékenyülés, míg a kanok még ebben az életkorban is minden további nélkül képesek utódokat nemzeni.
A kan ivarszervei
A kanok heréiben képződnek a hím ivarsejtek, latin szóval a spermiumok. A herék párosán helyeződnek a herezacskóban, amely a mechanikai védelem mellett a spermiumok képződéséhez szükséges hőmérsékletet is szabályozza. A két here nem mindig azonos nagyságú, közöttük pedig a herezacskón belül válaszfal húzódik. A heréket ellátó erek, idegek és az ondóvezető a lágyékcsatornában haladva jutnak el a hasüregből a herékhez. Az embrionális korban a herék a hasüregen belül fejlődnek, és csak később ereszkednek le a lágyék-csatornán keresztül a herezacskóba.
A kifejlett herék tojásdad alakúak, feji és farki végükön erősen lekerekítettek. Fajtától és öröklött adottságoktól függően különböző nagyságúak lehetnek. A herék oldalán, a feji végtől kiindulva helyeződnek a mellékherék, a spermiumokat elvezető csövecskék a mellékherékben egyesülve, az ondóvezetőben folytatódnak. A heréket körbevevő szívós, kötőszövetes tokot kívülről hashártya borítja. Kötőszövetes sövények lebenykékre tagolják a here szövetét. A lebenykéket kitöltő kanyarulatos csatornácskákban képződnek a spermiumok. A csatornácskák kivezető csövei a mellékhere feji részébe térnek, és a mellékhere testében egyesülnek. Az ondóvezető vastag falú, csőszerű szerv, amely a herékhez futó erekkel és idegekkel együtt a lágyékcsatornán keresztül a hasüregbe tér. Itt szájadzik bele a prosztata kivezetőcsöve, majd az ondóhólyaggal közös kivezetőcsővel a húgycsőbe nyílik.
A dülmirigy vagy prosztata kutyáknál meglehetősen nagy, két lebenyből áll, a húgycső kezdeti szakaszára fekszik rá. Mirigyes lebenykék, kötőszövet és erek építik fel, amelyeket kívülről tok vesz körül. Kivezetőcsövei, a többi járulékos nemi mirigyhez hasonlóan, a húgycsőbe nyílnak. Erős izomrostjai fedezéskor nagy erővel préselik ki a mirigyváladékot.
A pénisz elülső szabad végét kettős falú bőrredő, fityma borítja. Merevedéskor, a barlangos testekbe áramló vér hatására megduzzadó hímvessző előnyomul a fitymából. A hímvessző medencei és húgycsői szakaszán is találunk barlangszerű, akár pingponglabda méretűre is megduzzadó kiöblösödéseket. Nemi izgalom esetén ezek szabad szemmel is jól láthatók, és oly mértékben is megduzzadhatnak, hogy párzáskor a hímvessző beszorulhat a hüvelybe, és kutyák "összeragadnak". A barlangos testek szivacsszerű szövetét durva kötőszövetes tok veszi körül. A vér elfolyását a barlangos testekből billentyűszerűen működő nyílások akadályozzák meg, miközben egyre több vér jut a hímvesszőbe, ennek következtében megtelnek vérrel a barlangos testek, és bekövetkezik a merevedés; a húgyhólyag húgycsői nyílása eközben reflexesen záródik.
Az ondó kilövellését a makk nyálkahártyájában helyeződő érzékeny idegvégződésekben, a hüvelynyálkahártya dörzsölő hatására keletkező ingerület váltja ki. A herékben és a mellékherékben felhalmozódott sperma az ondóvezető ritmikus összehúzódása hatására az ondóvezetőben a pénisz felé kezd áramlani. Eközben hozzákeveredik a dülmirigy és a többi járulékos nemi mirigy váladéka is. E folyamatot a gerincvelő ágyéki szakaszán található erekciós központ irányítja, amelyet pszichikai hatásokra - nemi szag - az agyvelőben képződő ingerületek hoznak izgalmi állapotba.
A kanok nemi szervének egyedi sajátossága, a húgycső péniszben haladó szakasza mellett helyeződő péniszcsont.
A fent leírt folyamatok célja, hogy a spermiumok a megtermékenyítés helyére jussanak. A kilövellt folyadék spermiumokból és ondófolyadékból áll. A spermiumok a kanyarulatos herecsatornácskákban képződnek. Lapos feji részből, valamint nyaki és hosszú farki részből állnak. Az ondófolyadék a dülmirigyben és a többi járulékos nemi mirigyben termelődik, különleges összetételénél fogva táplálja a spermiumokat és segíti őket mozgásukban. A spermiumok csak az ondófolyadékban képesek mozgásra. Ostoros egysejtűekként, farkuk ostorszerű és körkörös mozgásával hajtják magukat előre, percenként mintegy 1-4 mm-es sebességgel. Az ejakulációt követően így hamar a petevezetőbe érnek. Egy ejakulációval mintegy 60 ezer spermium ürül. Fedezéskor a húgyhólyag falában található, körkörösen lefutó izomrostok ritmikus összehúzódása következtében lövell ki az ondó a húgycsőből.