A kutya által elfogyasztott táplálék növényekből és állati fehérjékből áll. A tápanyagok az emésztés során építőelemeikre esnek szét, ilyen formában már képesek a bélfalon át felszívódni, be tudnak kapcsolódni a szervezet anyagcsere-folyamataiba. Kivételt képeznek a vitaminok és az ásványi anyagok, amelyek az emésztés és a felszívódás során megőrzik eredeti felépítésüket. A táplálékban levő tápanyagok az emésztés alatt a szervezet számára hasznosítható molekulákká alakulnak át, így részt tudnak venni a szervezet felépítésében és az életfolyamatok fenntartásában.
A táplálék felvétele az ajkak, a nyelv és a fogak segítségével történik; a kutya, ha kell, a lábával is rögzíteni tudja a nagyobb táplálékdarabokat. A kutyák nem rágnak, mint pl. a tehén, hanem nyelnek: a zsákmányukat darabokra tépik, és a kiszakított darabokat, ha méretük megengedi, azonmód le is nyelik. Csak a csontokat aprítják fel rágással. Iváskor kanálszerűén meghajlított nyelvükkel lefetyelnek az eléjük tett folyadékból.
Jóllehet a nyálmirigyek által termelt nyál tartalmaz néhány enzimet, a szájüregben azonban - emésztőenzimek hiányában - nem történik emésztés. A nyál csak benedvesíti és csúszóssá teszi a táplálékot. Maga az evés is serkenti a nyálképződést, de befolyásolja a táplálék jellege is: száraz, darabos a táplálék hatására nő a nyáltermelés. Pszichikai ingerek: látás, szaglás vagy akár önmagában a finom falat elképzelésének hatására is fokozódik a nyálmirigyek működése. Nem veleszületett, hanem tapasztalok útján szerzett reflexfolyamatokról van szó.
Nyeléskor a falat először a garatba kerül, majd innen a nyelőcsövön keresztül a gyomorba jut. A táplálék és a levegő útja a garatban keresztezi egymást. Megakadályozandó a félre-nyelést, a gégefedő minden nyeléskor lezárja a légcső bejáratát. A falatot a nyelőcső izomzatúnak hullámzó mozgása továbbítja a gyomorba, itt kezdődik a tápanyagok emésztése. A gyomornyálkahártya különböző részein helyeződő gyomormirigyek a táplálék keltette mechanikai és kémiai ingerek hatására gyomornedvet kezdenek termelni. A gyomornedv összetétele, a táplálék mennyiségétől és minőségétől függően, minden alkalommal különböző lehet.
Az emésztőszervek
A gyomornedv savas kémhatású (0,6% sósav), mennyisége 300 és 800 ml között változhat. A tápanyagok lebontását enzimek végzik. A pepszin nevű enzim a fehérjék, a lipáz pedig a zsírok lebontásáért felelős. Kémhatásánál fogva a gyomornedv elpusztítja a baktériumokat, a gyomortartalom tehát sterilen jut tovább a vékonybélbe. A kutya gyomra rétegesen telítődik a lenyelt táplálékkal. A hullámszerűen lefutó gyomormozgások ereje a gyomorszájtól (cardia) a gyomorvég (pylorus) irányában nő. A záróizom nyitott vagy zárt állapotától függően, a gyomormozgások hatására pépes gyomortartalom kerül a patkóbélbe. A gyomornyálkahártya sejtjei kivételes ellenálló képességüknek és a védő nyálkarétegnek köszönhetően nem esnek az emésztőenzimek áldozatául. A tápanyagok feltárása szempontjából az emésztőcső legfontosabb szakasza a vékonybél. Itt termelődik a bélnedv; ide nyílik a hasnyálmirigy és az epehólyag kivezető csöve. A patkóbél mirigyei által termelt bélnedv erős savmegkötő képességgel rendelkezik; nyálkát, valamint fehérje-, szénhidrát- és zsírbontó enzimeket tartalmaz, amelyek tovább bontják az előemésztett tápanyagokat.
Etetést követően mintegy 30 ml hasnyál termelődik a hasnyálmirigyben. Szénhidrát-, fehérje- és zsírbontó enzimeket tartalmaz. A szénhidrátokat az amiláz, a fehérjéket a tripszin, a zsírokat pedig a lipáz nevű enzim bontja. A májsejtek által termelt és az epehólyagban összegyűlő epe (naponta kb. 200 ml) epefestékből, epesavakból és nyálkából áll. Az emésztés szempontjából az epesavak szerepe a legfontosabb; emulgeáló hatásuknak köszönhetően a vízben nem oldódó zsírokból apró zsírgolyócskák keletkeznek, amelyekhez jobban hozzá tud férni a zsírbontó lipáz enzim.
A béltartalom tovahaladása és állandó keveredése a zavartalan emésztés előfeltétele. A bélizomzat ritmikus összehúzódása és elernyedése egyrészt összekeveri a pépes béltartalmat az emésztőenzimekkel, másrészt továbbítja a patkóbéltől a végbél felé. A továbbító bélmozgást perisztaltikus mozgásnak is nevezzük.
A vékonybél és a vastagbél határán helyeződő billentyűszerű nyíláson át kisebb részletekben jut a béltartalom tovább a vastagbélbe. Itt elsősorban víz szívódik vissza, emésztés már nem történik. A vastagbélben élő baktériumok, amelyek összességét bélflórának is nevezzük, azonban képesek lebontani a táplálékban található növényi rostokat, cellulózt.
A vastagbélen áthaladó béltartalom végül mint bélsár a végbélben gyűlik össze. A bélsár emészthetetlen táplálékrészeket: szőrt, tollat, nehezen emészthető csontokat, porcokat, cellulózt, továbbá baktériumokat és azok anyagcseretermékeit, továbbá emésztetlen tápanyagokat és vizet tartalmaz.
A bélsár külső jellemzőit a táplálék minősége határozza meg. A kutyák bélsarának kellemetlen szagát a fehérjék rothadása során keletkező anyagok okozzák. A felhalmozódó bélsár reflexesen váltja ki a bélsárürítést. Kutyáknál ez a reflex neveléstől vagy megszokástól függően szabályozható. Az egészséges kutya naponta, legfeljebb azonban két-három naponként ürít bélsarat.
A lebontott és oldott állapotú tápanyagok a bélfalon keresztül felszívódva a vérbe vagy a nyirokfolyadékba jutnak át. Ez a latin eredetű szóval re-szorpciónak nevezett folyamat a bél-nyálka hártyasejtjein keresztül játszódik le. A vízben oldott tápanyagok könnyen felszívódnak, a zsírban oldódok felszívódásához ezzel szemben az epesavak emulgeáló hatása szükséges.
A szájba szorult idegen testeket nem lehet azonnal észrevenni, mert a kutya a fájdalom miatt nem hagyja, hogy kinyissuk a száját. A vizsgálatot ezért mindig kellő körültekintéssel és óvatossággal kell elvégezni, ha szükséges, altatás közben, főképp, ha a nyelv alapjába fúródott tűt keresünk. Csontszilánkok vagy fadarabok leggyakrabban a fogak közé szorulnak be, de az is előfordulhat, hogy pl. egy bordadarab, mintegy hídként, a kétoldali felső fogsor közé ékelődik be. Az idegen test eltávolítását és a seb ellátását követően a gyorsabb gyógyulás érdekében fájdalomcsillapító, a sérült szövetek duzzanatát csökkentő és fertőzést gátló gyógyszereket kap a kutya. A teljes gyógyulásig csak puha táplálékot ehet.
A nyálkahártya kimaródásai okozta fájdalmat öblítőfolyadékokkal és a nyálkahártyát nyugtató száj pasztákkal lehet enyhíteni.
A száj nyálkahártya gyulladása kis-testű fajták és spánielek jellegzetes betegségei. A bűzös szájszag mellett a nyálkahártya kipirult, duzzadt, esetleg vérzik, súlyosabb esetekben feké-lyes szövetszétesés is megfigyelhető. A szájüreg fájdalmassága szembetűnő zavarokat okoz a táplálék felvételében. A fogkövesség, daganatok és belső szervi betegségek kizárását követően a gyógykezelés helyi és általános. Egész sor paszta és spray ismeretes, amelyek csökkentik a nyálkahártya duzzanatát, fertőzést gátló és fájdalomcsillapító hatásúak, illetve elpusztítják a gombákat vagy fertőtlenítik a szájüreget. Belsőleg erősítő hatású B-vitaminokat és olyan antibiotikumokat kap a beteg, amelyek legfőképp a szájnyálkahártyán és a nyálmirigyeken keresztül választódnak ki. A természet patikájából árnika-, földitök, kamilla-, zsálya- és kasvirág készítményekkel kezelhető a száj nyálkahártya gyulladása.
Különösen bokszereknél gyakoriak a fogíny növedékei, szinte minden esetben jóindulatúak. Sebészeti eltávolításuk csak akkor indokolt, ha véreznek vagy nagyságuknál fogva zavarják az állatot. A ritkán megfigyelhető rosszindulatú daganatok többnyire csontokból indulnak ki. Amennyiben a nyirokcsomók károsodása is kimutatható, akkor a műtéti megoldástól várhatunk gyógyulást.
A nyelv harapott vagy egyéb sérülései erősen véreznek, de jól gyógyulnak. A nagyobb sebeket műtétileg kell ellátni. A fültőmirigy és az áll alatti nyálmirigy megbetegedését seb, fertőzés, zúzódás vagy a kivezető járatok elzáródása okozhatja. Meleggel, duzzadást csökkentő, fájdalomcsillapító szerekkel, fertőzések esetén antibiotikumos készítményekkel érhetünk el gyógyulást. Gyulladások vagy nyálkőképződés következtében eltömődhet a nyelv alatti nyálmirigy kivezető csöve. Az állkapocs ágai között a nyelv alatt kialakuló duzzanat a nyelvet is kissé oldalra nyomja. Ha nem sikerül a kivezető csövet ismét átjárhatóvá tenni, az elváltozott nyálmirigyet műtéti úton teljes egészében el kell távolítani.
Mire figyeljünk?
A szájüreg betegségeinek jellegzetes tünetei a következők: fokozott nyálzás, bűzös szájszag, óvatos táplálékfelvétel vagy annak teljes hiánya, vérzések a szájüregben. A kutya elülső lábaival gyakran dörzsöli a száját. A kiváltó ok lehet idegen test: csont, tű, gumigyűrű, faszálka: kimaródások, nyálkahártya-gyulladás, a nyelv és nyálmirigyek működészavarai, torok-gyulladás, helyi fertőzés (gombás betegség is), foghibák, fogkő, daganatok, állkapocstörés. Általános fertőzések, mint pl. szopornyica, veszettség, májgyulladás vagy egyéb belső szervi megbetegedések, húgyvérűség és cukorbetegség is állhat a fenti tünetek hátterében.