Az élőlények látás útján észlelik a körülöttük levő világ tárgyait és eseményeit. Előfeltétele a látásnak, hogy a látás tárgya fényt bocsásson ki vagy visszatükrözze más fényforrások fényét. Teljes sötétségben tehát nincs optikai érzékelés. A fénysugár kiváltotta ingerület a látóidegen (nervus opticus) keresztül jut az agykéregben helyeződő látóközpontba, itt tudatosul az ingerület.

A szem különleges felépítéséből következően a környezetből érkező fénysugarak úgy törnek meg, hogy az ideghártyán (retina) éles, kicsinyített és fordított kép keletkezik. A szem fénytörő részei a következők: szaruhártya, csarnokvíz, lencse és üvegtest. A szem alkalmazkodóképességén azt értjük, hogy az ideghártyán a közeli és távoli tárgyakról is ugyanolyan éles kép keletkezik. Ezt a szemlencse elülső domborulatának változása teszi lehetővé. Nyugalmi állapotban távolra néz a szem, ilyenkor nem fárad. Izommunkára (mus-culus ciliaris) csak közeli tárgyak megfigyelésekor van szükség, amikor is a összehúzódása hatására csökken a lencse átmérője.

A szivárványhártya (iris) a fényképezőgép blendéjéhez hasonlóan szabályozza a szembe jutó fény mennyiségét. A pupilla tágassága a fényerősség változásainak hatására reflexesen szabályozza a szembe jutó fény mennyiségét. Az ideghártya legfontosabb része a csapok és pálcikák rétege. A szín nélküli sötét-világos érzékelés a pálcikák, a színek felismerése pedig a csapok feladata.

Szennyeződésektől, portól és idegen testektől, a szemhéjak és a pillaszőrök védik a szemet. A felső szemhéj alatt a külső szemszögletben helyezkedik el a kivezetőcsövecskével ellátott könnymirigy. Váladéka, a könny, megakadályozza a szem kiszáradását, és kimossa a szembe került izgató anyagokat. A könny a belső szemszögletben nyíló orrkönnycsatornán keresztül folyik el.

A szemet négy egyenes és kettő ferde szemizom mozgatja. A szemizmokat mozgató idegek egymással összhangban irányítják a szemek mozgását, ezért egyszerre, egy irányban mozognak.

A kutyák számára a környezet érzékelésében a szagok játsszák a legnagyobb szerepet. Számukra jóval kisebb jelentőségű a látás, mint nekünk, embereknek. Ennek ellenére egy vak vagy látáskárosodott kutya élete sokkal szegényebb, mint ép látású társaié. Szembetegségek esetén ne habozzunk időben állatorvoshoz fordulni, mert kedvencünknek is drága a szeme világa!

Az állatorvos alaposan megvizsgálja a beteg szemet, a szemhéjakat és a kötőhártyát. A vizsgálathoz szemlámpát, nagyítót, szemtükröt és a szem belső nyomását mérő műszert, más néven tonométert is használhat.

Miről ismerhetjük fel a szembetegségeket?

A szem betegségei általában könnyen felismerhetők. A fájós szemű kutya kerüli a fényt, könnyezik, szemrése zárt, a szemhéjakat gyakran genny vagy egyéb váladék tapasztja össze. A szemhéjakat és részben a szemgolyót borító kötőhártya kivörösödött, a szaruhártya matt, homályok jelenhetnek meg rajta, a pupilla esetleg óriásira megnagyobbodott vagy szürkés színezetű, az elülső szemcsarnokban folyadék halmozódhat fel, és akár az egész szemgolyó is megnagyobbodhat. Egyéb, lassan előrehaladó körfolyamatok, pl. látóideg-degeneráció tüneteként a kutya fokozatosan elveszíti látását. Részleges retinaleválás esetén a látótér meghatározott részére terjed ki a látáskárosodás.