Az új élet két sejt, a női és a hím ivarsejt összeolvadásával veszi kezdetét. Az ivarsejtek az ivarmirigyekben termelődnek: kanoknál a herékben, szukáknál pedig a petefészkekben. Az ivarsejtek feleannyi kromoszómát tartalmaznak, mint a szervezet többi sejtje. A herék és a petefészkek az ivarsejtek elvezetésére szolgáló szervekkel, a járulékos nemi mirigyekkel, illetve a vemhesség alatt a magzatot védő szervekkel együtt alkotják a női és a hím nemi szerveket.

Az ivarérett állat ivarmirigyeiben érett ivarsejtek: spermiumok, illetve petesejtek termelődnek. Az ivarérettség elérése meghatározott életkorhoz kötött, és ettől az időponttól kezdve akár az egész életen át fennmaradhat. Legfeltűnőbb jele az elsődleges és a másodlagos nemi jegyek kifejlődése. Az elsődleges nemi szervek közé tartoznak az ivarmirigyek, a herék és a petefészkek, továbbá a pénisz, illetve a petevezető, a méh és a hüvely. A másodlagos nemi jegyek közé tartozik a hímekre jellemző erős testfelépítés, nőstényeknél a zsírszövetek nagyobb aránya, a tej mirigy, továbbá az ivari szaganyagokat termelő mirigyek.

A pubertás kezdetének időpontja -a szexuális aktivitás megszűnéséhez hasonlóan - egyedenként különböző lehet, mindazonáltal a kutyák többsége 7 és 11 hónapos kor között válik ivaréretté. 10 évesnél idősebb szukáknál már ritka a megtermékenyülés, míg a kanok még ebben az életkorban is minden további nélkül képesek utódokat nemzeni.

A petefészek (ovarium) csírahámján képződnek a női ivarsejtek, a petesejtek. A hasüregben helyeződik, szalagok rögzítik az ágyéki izmokhoz. A petefészek szövetében található tüszőket kitöltő folyadékban úsznak a petesejtek. A tüszők átlagos átmérője kb. két milliméter.

A petevezető szűk átmérőjű, izmos falú cső, amely a petefészekből kijutott petesejteket a méhbe juttatja. A petefészek felőli vége tölcsérszerűen kiszélesedett, a belsejét borító nyálkahártya ezen a részen jellegzetes fodrokat alkot. A méh irányában fokozatosan szűkül; izmos falát belülről a petesejtek előrehaladását szolgáló csillós hengerhám borítja. A petevezető a méhbe torkollik.

A méh (uterus) kutyáknál két méhszarvból áll, amelyek a méhtestben egyesülnek. Izmos falú csőhöz hasonlít; belsejét mirigyekben gazdag nyálkahártya borítja. A petefészkekhez és a hüvelyhez hasonlóan a méhet is erős szalagok rögzítik az ágyéktájékhoz. A méh erei és idegei is ezekben a szalagokban haladnak. A méh teste a medenceüregben foglal helyet, míg a méhszarvak a hasüregben helyeződnek. Hátrafelé a hüvelybe is beemelkedő erős záróizom, a méhnyak zárja le a méh üregét.

A hüvely izmos falú, csőszerű szerv, amelynek falát hosszanti irányban ráncolt, mirigyekben gazdag nyálkahártya borítja. A hüvely kijáratában helyeződik a csikló (clitoris). Kívülről a péraajkak védik a hüvely bejáratát.

A nőivarú állatok nemi működése, a kanokkal ellentétben, nem folyamatos, hanem ciklikus, újra és újra ismétlődő változásokban nyilvánul meg. A női nemi szervekben lezajló változások a petesejt érését, megtermékenyülését, beágyazódását és az embrionális fejlődés megindulását hivatottak biztosítani. Az egymást követő nemi ciklusok láncolatát - a betegségektől eltekintve - a vemhesség szakítja meg.

Az első ivarzás 6-11 hónapos korban jelentkezik. A legtöbb szuka évente kétszer ivarzik. Egyedileg vagy bizonyos fajtáknál ennél gyakoribb és ritkább tüzelések is megfigyelhetők. Az ivari ciklus hormonok által szabályozott folyamat. Az agyalapi mirigyben termelődő tüszőérést serkentő hormon (FSH) segíti a petesejtek érését, és megindítja az ösztrogén hormon termelődését. Az ösztrogén indítja el az ivarzást, ezáltal a nemi készülék többi részére, a méhre, a hüvelyre és a tejmirigyekre is hatással van. A hormonális változások az egész szervezetre hatnak: a szuka ingerlékenyebbé, izgatottá válik, más állatokra és az emberre is felugrál. A vérrel telítődött külső nemi szervek jellegzetes képet mutatnak: a hüvely nyálkahártyája megduzzadt és kipirosodott, fokozódik a mirigyek váladéktermelése - ivari szag - és a méhszáj megnyílása következtében nyálka és vér ürül a méhből a hüvelybe.

A méhnyálkahártya átalakulása -felkészülés a vemhességre - nagyon gyorsan megy végbe és vérzésekkel jár. Az ivarzás átlagosan három hétig tart, a tüszőrepedés (ovuláció) kb. a második hétre tehető. A kétoldali petefészekből felváltva, egymás után több petesejt lökődik a petevezetőbe. Ha nem kerül sor megtermékenyülésre, akkor a tüzelést hosszabb -normális körülmények között hat hónapos - nyugalmi szakasz követi, amelynek hossza fajtától vagy egyedi tulajdonságoktól függően jelentős ingadozásokat mutathat.

Az ovulációt - tüszőrepedést -megelőzően a petesejtet magában foglaló tüsző hormonális hatásra aktivizálódik, kidomborodik a petefészek felületén, és tüszőfolyadékkal telik meg. Az érett tüsző fala megreped, és a kiáramló folyadék a petevezetőbe sodorja a petesejtet. A kiürült tüsző nyílását luteinsejtek töltik ki. Ezekből a sejtekből alakul ki a sárgatest, amely a sárgatesthormonnak is nevezett progeszteront termeli, ami megakadályozza az ivarzást. Sikeres termékenyülést követően, a progeszteron hatására, felkészül a szervezet a vemhességre és az embrió védelmére. A progeszteron minden folyamatot leállít, ami a petesejt további fejlődését veszélyeztetheti. A megtermékenyülés elmaradása esetén a sárgatest elsorvad.

A petesejt az egyre szűkülő petevezetőn keresztül jut a méhbe, és útja során egyesül egy hímivarsejttel. A petesejtet a nyálkahártyát borító hámsejtek csillói továbbítják a méh irányába.

A megtermékenyülés, a petesejt és a hím ivarsejt összeolvadása tehát a petevezetőben megy végbe. Mindkét sejt csak a felét tartalmazza a fajra jellemző kromoszómáknak, az egyesülésük révén keletkező új sejt viszont már teljes kromoszómakészlettel rendelkezik. A petesejt beágyazódását és a méhlepény kialakulását a sárgatesthormon irányítja. A kutya méhlepénye (placenta) övszerűen veszi körbe a magzatot, érdekessége továbbá, hogy zöld epefestéket tartalmaz. A méh mindeközben, az embrió védelme és táplálása érdekében jelentősen megnagyobbodik; a hasfal kitágul, a vemhes méh oldalra nyomja a többi hasűri szervet. A méhbe vezető erek kitágulnak, és jelentősen megnő a méhen átáramló vér mennyisége. Felkészülvén a szoptatásra, a tejmirigy is átalakul, megnagyobbodik.