Ha a kutyának valamelyik lába eltörik, a törött végtagra nem tud ránehezedni, a fedett csonttörésnél is látható a deformálódás. Ez a deformálódás lehet egyszerű duzzadás v. a láb szabályos szögétől való eltérés. Az eltörött végtag a törés helyén rendszerint megrövidül, mozgása megváltozik, néha szinte bénán csüng. Hacsak valamilyen érzőidegi sérülés nem történt, v. a kutya nincs súlyos sokkhatás alatt, akkor a törés kitapintásakor az állat fájdalmat érez. A fájdalom nem feltétlenül biztos jele a törésnek, mivel egyrészt más oka is lehet, másrészt sok túlérzékeny kutya viszonylag kis fájdalomra is erősen reagál; a sztoikus típus a sokkal nagyobb fájdalmat is alig-alig jelzi.

A csonttörés lehet fedett, ha a törési csontvégek nem érintkeznek a külvilággal, a külső bőrfelület és a törött csont között nincs összekötő seb; vagy nyílt csonttörés, amikor a törött csontvég a külső bőrfelületet is áttöri (ilyenkor a csonttörés egyértelműen megállapítható). A nyílt törés könnyen fertőződhet, ezért - ha lehetséges - azonnali állatorvosi beavatkozást igényel.

Ha a kutya általában kondíciója viszonylag jó, a fedett törés nem szorul azonnali orvosi ellátásra; ilyen pl. az alsó lábszár törése, amely rögzítés nélkül hagyható mindaddig, amíg az állatorvos megröntgenezi és sínbe nem teszi. Az, hogy az egyéb végtagi törés sínbe kerül-e, a törés helyétől és a végtag mozgásképességétől függ. Sok esetben a sínbe helyezés jóval több problémát és fájdalmat okoz, mint amennyit használ. A szemmel láthatóan mozgó törésnél, ahol a törés alatt a láb szabadon himbálódzik, tekeredik, megfelelő méretre vágott kartonlemezzel - amelyet körültekernek gumi- vagy gézkötéssel - megakadályozható a további mozgás, a vérellátás megszakadása és az idegsérülés.

Ha a csontot erős külső hatás éri, a kialakuló hirtelen nyomástól eltörik. Nyílt törésről beszélünk akkor, amikor az eltört csontvég áttöri az izom- és bőrrétegeket, és kibukkan a bőrön keresztül. Ez nagyon súlyos fertőződési veszélyt jelent, amit kizárólag orvosi segítséggel lehet és kell is gyorsan megoldani! Zöld-gally-törésről beszélünk akkor, amikor a csontvégek nem mozdultak el egymástól. Fiatal állatoknál fordul elő, általában magától gyógyul. A töréseket legtöbbször műtéti beavatkozással lehet stabilizálni, de ritkán előfordulhatnak olyan esetek, amikor elég lehet a konzervatív kezelés (sín, kötés stb.) is.