A félénkség lehet öröklött is, de kiválthatja trauma vagy súlyos sokkhatás is. Egy másik formáját "kennelfélénkségnek" nevezik. Az öröklött félénkség állandó, nem gyógyítható állapot. A sérülés, trauma által okozott félénkséget néha sikerül gyógyítani, illetve csökkenteni, míg a kennelfélénkség idővel elmúlik, és a kölyökből kellő önbizalommal rendelkező felnőtt kutya lesz. A félénkség különböző formái elsősorban olyan kutyáknál mutatkoznak, amelyek háromhetes koruk előtt egyáltalán nem kerültek kapcsolatba az emberrel. Vannak olyan kutyák, amelyeket félelemmel tölt el minden élesebb zaj: mennydörgés, tűzijáték, petárdák robbanása. Ilyenkor valószínűleg trauma által előidézett jelenségről van szó.

A félénkség egyik szélsőséges formája a félelemből harapás. Az ilyen kutya, ha fél, vad ugatásba kezd, és még a gazdáját is megtámadhatja, ha mondjuk valamilyen megérdemelt büntetésben akarja részesíteni. Az erős félelem jeleit mutató kutyákat nem tanácsos tovább tenyészteni!