A külső környezetből származó és a szervezeten belül keletkező ingerületek az idegeken keresztül jutnak a központi idegrendszerbe. A beérkező ingerületek átalakulását követően, a szervezet működését irányító parancsok is az idegek közvetítésével jutnak el a célszervekhez. Az idegi szabályozás folyamata reflexek útján vagy tudatosan megy végbe. Az elektromos változásokon alapuló ingerületátvitel sebessége 250 km/h. Az idegműködés legkisebb egységei az idegsejtek; hosszú nyúlványokkal kapcsolódnak egymáshoz, ezeken keresztül továbbítják a hozzájuk érkező ingerületeket.

A koponyaüregben foglal helyet az agyvelő. Két része: a nagyagy és a kisagy az agytörzsön keresztül kapcsolódik egymáshoz, az agytörzs pedig a gerincvelőben folytatódik. A nagyagy és a kisagy között haránt irányú, csontos válaszfal húzódik. Mindkettő tekervényes és barázdált felületű; anatómiailag és működési szempontból jól elkülöníthető részekből épülnek fel. Az agy állományában egymással összeköttetésben álló, folyadékkal telt üregek is találhatók. Az agyvelő felületét agyhártyák borítják, a mechanikus védelem mellett rajtuk keresztül haladnak az agyvelőt tápláló erek.

Az agyvelőidegek párosán lépnek ki az agyvelőből, közéjük tartozik a szaglóideg, a látóideg, a hallóideg, továbbá a nyelést szabályozó ideg és az ezekhez az idegekhez tartozó mozgatóidegek.

Az agyból kiinduló idegek között akarattól függetlenül zajló életfolyamatok és reflexek szabályozásáért felelős - szimpatikus és paraszimpatikus - idegeket, idegrostokat is találunk. Ezek az idegek szabályozzák a légzés, a rekeszműködés, a tüsszentés, a köhögés, a pislogás, a nyáltermelés folyamatát, a szív, a gyomor, az erek és pupillák működését. Befolyásolják továbbá az anyagcserét, a testhőmérsékletet és mirigyműködést is. A kedélyállapotok változásai: öröm, félelem, undor, düh a nagyagyi összeköttetések révén serkentőleg vagy gátlótag hatnak ezeknek az idegeknek a működésére.

Az agykérget idegsejtekben és erekben gazdag szürkeállomány építi fel. A belső fehérállományban futnak az idegpályákat alkotó idegrostok. A magasabb rendű pszichikai folyamatok helye a nagyagy. Innen történik a tudatos cselekvés és felismerés irányítása, itt zajlanak a kedélyállapotokat, az emlékezést, gondolkodást meghatározó idegi folyamatok. Az érzékszervekből érkező ingerületek feldolgozása, a tudatos érzékelés is az agyban megy végbe. A homloklebeny a gondolkodás helye. Az alvásközpont szabályozza az ébrenlét és az alvás váltakozását. A kutya ugyanúgy álmodik, mint az ember.

Az agy alapi részéhez kapcsolódik az agyalapi mirigy és a tobozmirigy. Az agytörzsön áthaladó idegpályák a gerincvelőben folytatódnak. A gerincvelő középső részén található, H alakú szürkeállományt kívülről fehérállomány veszi körül. A szürkeállomány közepén húzódik a gerincvelő központi csatornája. Nyaki, háti és ágyéki szakaszát különböztetjük meg, ez utóbbi a gerinccsatorna farki részében végződik. A csigolyatestek között kilépő idegpárokon keresztül folyik az adott gerincvelőszakaszhoz tartozó izmok, a bőr, valamint a rekeszizom, a nemi szervek és a belek működésének idegi szabályozása. Az akaratlagos mozgásokat kiváltó idegingerületek, az egyensúlyozás, a helyváltoztatás és a testtartás akaratlagos irányítása szintén a gerincvelő közvetítésével megy végbe. Ellentétes irányban, az agyi központok felé pedig érzékelési ingerületek: a fájdalom-, hőérzékelés stb. ingerületei haladnak.

Mire figyeljünk?

Az idegrendszer betegségei sokféle tünetben nyilvánulhatnak meg: általános vagy helyi izombénulások, tartós vagy visszatérő izomgörcsök, hátrafeszített fej, keresztbénulás, egyensúlyozási zavarok, kényszermozgások jelentkezhetnek. A szemműködés ideg-rendszeri okokra visszavezethető zavara lehet látáskárosodás, vakság, szemremegés (nystagmus), kancsalság, továbbá lelógó, petyhüdt szemhéj. Az agyidegek károsodása a halló-és szaglóképesség elvesztését is okozhatja. Idegrendszeri zavarra utalnak a következő tünetek is: petyhüdten lógó pofák, remegés, ferde fejtartás, a fájdalomérzékelés megszűnése, a reflexműködés kiesése, letargia, eszméletvesztés. A túlzott érzékenységi reakciók erős izgatottságtól az epilepsziás rohamokig és dühkitörésekig fokozódhatnak. Az egyes tünetek a megfelelő agyi központok működészavarára vezethetők vissza.