Az esetek túlnyomó többségében viselkedési rendellenességről, pontosabban helytelen nevelés következményeként fellépő jelenségről van szó. A bevizelés fiziológiai magyarázata: a húgyhólyag záróizmainak elégtelen működése, helyesebben ellazulása, ami főleg a helytelen vagy durva nevelés következménye. Ebben a magatartásban sajátos módon keveredik a félelem, az öröm és az izgalom. Bevizelhet a kutya, ha gazdája rövidebb-hosszabb távoliét után hazatér, ha összeszidják, vagy ha váratlanul megijed valamitől. A jelenség tehát elsősorban nevelési probléma, amelyen az esetek túlnyomó többségében türelemmel, szeretetteljes, de nem agyondédelgető, következetes bánásmóddal lehet segíteni.

Természetesen nem mindegy, hogy fiatal vagy idő kutyáról van szó, illetve hogy most nevelik a szobatisztaságra vagy már korábban hónapokig minden rendben volt.

Idegi alapú bevizelésről akkor beszélünk, ha a kölyökkutyát hirtelen inger éri, előfordulhat, hogy örömében vagy félelmében elengedi a vizeletét. Ez normális dolog, nincs szervi betegség mögötte; ahogy növekednek, úgy fognak leszokni róla. Korábban bántalmazott kutyák esetén a jóindulatú későbbi tulajdonosnál is előfordulhat az, hogy az eb egy semleges ingerhez (pl. karlegyintés) egy régi emléket (pl. verés) társít, és ijedtében maga alá vizel.