A parvovírusos bélgyulladás 1979 óta járványszerűen jelentkező vírusfertőzés. A kórokozó vírus olyan szervekben telepszik meg, amelyek sejtjei gyakran osztódnak.

Kiskutyáknál különösen a szívizomban, idősebb kutyáknál viszont a bélhámsejtekben szaporodnak el a vírusok. 3-10 nappal a szájon át való fertőzést követően elesettség, láz, később kórosan alacsony testhőmérséklet figyelhető meg. Legjellegzetesebb tünet a véres hasmenés és hányás. A szívelégtelenség következtében a beteg kölykök nagyon rövid időn belül elpusztulhatnak. A gyulladás következtében a nyálkahártya pusztulása az emésztőcső egészére kiterjedhet, ezért még az idősebb állatokat sem lehet minden esetben megmenteni. Bár a tünetek nagyon kifejezettek, szerológiai próbákkal és a bélsár elektronmikroszkópos vizsgálatával is megállapítható a betegség. Fertőzésgyanú esetén azonnal meg kell kezdeni a gyógykezelést, nem várhatunk a laborvizsgálat eredményeire. A folyadékveszteség (hasmenés, hányás) okozta kiszáradás elektrolitinfúziók adásával kezelhető. Széles hatású antibiotikumokkal adott nagy adag kortizon, vérzéscsillapító, szívműködést és vérkeringést serkentő szerek, görcsoldók, B-vitaminok, E-vitamin és máj kivonat adásával, kedvező esetben, a többi tünet is enyhíthető.

A betegség hányással, hasmenéssel járó szakaszában nem kaphat enni a kutya, különben csak rosszabbodna az állapota. Az emésztőszervi tünetek átvészelését követően, a károsodott bélszakasz kímélése érdekében, szigorú diétára kell fogni a kutyát. Kezdetben burgonyapürét, szétfőtt zabot vagy rizst, később főtt csirke- vagy borjúhúst is adhatunk. Naponta többször, kis mennyiségeket etessünk! Ha a kutya gyomra, belei még nem bírnák a szilárdabb táplálékféléket, akkor adjunk neki félfolyékony táppasztákat. A kaolinnal kevert pektin nyugtatja és védi a még érzékeny bélfalat. A biztonság kedvéért még a gyógyulást követő héten is folytassuk a diétát. A hasmenéses bélsárral a kutya környezete is vírusokkal szennyeződik, a környezetében élő kutyák fertőződése ezért csak szigorú higiéniával előzhető meg. Idejében adott védőoltással a fertőzés megelőzhető.

Hazánkban nagyon gyakori. A betegség lap-pangási ideje 2-4 nap, a vírust a kutya a fertőzött állatok bélsarával érintkezve veszi fel. Főleg a fiatal kutyáknál (8 hetes-6 hónapos) magas a halálozási arány.

Tünetei: A betegség első jele az étvágytalanság, levertség és láz, melyet hányás és profúz, véres hasmenés követ. Kölyökkutyában esetenként szívizomgyulladást is okozhat.

A betegség fellépése esetén azonnal állatorvoshoz kell fordulni, ellenkező esetben az állatok nagy százalékban pusztulnak el. A betegség kutyák között terjed, azt a macska általában nem terjeszti, és emberre sem terjed át. Viszont különböző tárgyakkal, eszközökkel - tányér, ruhanemű stb. -átvihetjük egyik kutyáról a másikra.

A parvovírus okozta bél-gyulladás A kutyák egyik legsúlyosabb, gyakran végzetes kimenetelű, elsősorban a gyomrot és a vékonybeleket megtámadó vírusos betegsége. Pár hetes kortól egészen többéves korig bármikor támadhat, de jellemzően a hathetes és a hat hónapos életkorban gyakori az előfordulása. A betegség 2-4 napos lap-pangás után hányással kezdődik. Az állat feltűnően bágyadt, étvágytalan. Ezt követően híg hasmenés alakul ki, ami legtöbbször jellemezőén igen bűzös és véres. A beteg kutyák az ismétlődő hányás és hasmenés hatására igen hamar kiszáradnak, ezért minél előbb orvosi ellátásban - infúziós kezelésben - kell részesülniük, a folyadékpótlás ugyanis életmentő!

A betegség súlyos lefolyására jellemző, hogy gyakran a leggondosabb állatorvosi ellátás sem mentheti meg az állat életét.

Ismeretes a parvo egyik nagyon hamar kialakuló változata is, amikor a vírus nem a gyomor- és bélrendszert támadja meg, hanem megtelepedik a szívizomban. Sajnos ilyenkor az esetek többségében a kutyán nem lehet segíteni.

A lehető leggyorsabban megkezdett gyógykezelés mellett a legfontosabb a betegség megelőzése, amely során a kölykö-két 6-8 hetes kortól védőoltásban kell részesíteni. Ezekkel a kölyökkorban többször mégismételt vakcinázásokkal a fertőződések háttérbe szoríthatók. Ameddig viszont a megfelelő védettség nem alakul ki a kutyában, ne vigyük ki az utcára! Tudniillik a beteg állat az utcán a székletével „szétteríti” a kórokozó vírusokat. A védettséggel még nem rendelkező kölykökben így az utcán szima-tolgatás közben megtelepednek a vírusok, és kialakul a betegség. Hasonló szempontok miatt az utcai cipőket is zárjuk el a kiskutyák elől, hiszen köny-nyen meglehet, hogy parvoví-rust tartalmazó kutyabélsárral szennyezettek.