A veszettség az állatra és emberre egyaránt veszélyes, halálos kimenetelű, vírusos fertőző betegség. A kórokozó veszett állat nyálával, harapással vagy nyílt seben keresztül jut a kutya szervezetébe, de nyílt sebbel érintkező, vírussal szennyezett tárgyak is közvetíthetik. A vírus az idegpályák mentén jut el az agyvelőbe.

A fertőzés és a tünetek jelentkezése között eltelt (lappangási) idő hossza attól függ, hogy a vírus bejutásának helye, milyen messze esik az agyvelőtől. A seb helyétől függően az első tünetek jelentkezéséig hetek, sőt hónapok is eltelhetnek.

A jellegzetes tünetek alapján csendes és dühöngő veszettséget különböztetünk meg; a kettő közül az előző a gyakoribb. Csendes veszettség esetén a kutya tompult, környezete iránt nem érdeklődik és minden különösebb ok nélkül félőssé válik. A rágóizmok kezdődő bénulása miatt nem tudja összezárni a száját, lóg az állkapcsa; ez a veszettség legfontosabb kísérő tünete. A bénulás fokozatosan átterjed a garatra, a kutya nem tud többé nyelni, szájából nyál csepeg. A harmadik szemhéj előesik és részben eltakarja a szemgolyót. A bénulás a hangszálakra is kiterjed, a kutya ugatása ezért rekedtté válik. Az egész testre kiterjedő bénulás néhány napon belül a kutya halálát okozza.

A napjainkban már ritkább dühöngő veszettségnél kezdetben a kutya szokatlanul ellenséges viselkedése és a fokozott ugatási kényszer tűnik fel. A veszett eb elszökik, és úton-útfélen beleharap valakibe vagy valamibe. Egy-három nap elteltével tovább fokozódnak a tünetek, és bár a kutya nem hajlandó enni, mégis előszeretettel rág szét ehetetlen tárgyakat, fát, fémet, földet. A kóros izgatottság elnyúló, keserves ugatásban és rohamszerűen jelentkező, esztelen futási kényszerben nyilvánul meg. A halált kimerültséggel társuló bénulás okozza.

Leírtak rendkívül ritka, úgynevezett atipikus veszettséget is, tünetei: búskomorság, viszketegség, hasmenés, érintésre pedig túlzott érzékenységi reakció. Később helyi és általános bénulások jelentkeznek.

Pontos diagnózis boncolással, a veszettségre jellemző agyi lerakódások kimutatásával lehetséges. A veszett és veszettségre gyanús állatokat tilos gyógyítani, ezt törvény írja elő.

A veszett állatot vértelen úton le kell ölni. A veszettségre gyanús kutyát, ha embert mart, 90 napos megfigyelés alá kell vonni. A betegség több helyen való jelentkezése esetén a hatósági állatorvos a községben található valamennyi eb és macska leölését elrendelheti. A veszettség elleni kötelező védőoltást évente meg kell ismételni.

A betegség heveny, ritka kivételtől eltekintve halálos lefolyású, vírus okozta, agy- és gerincvelő-gyulladásban megnyilvánuló, emberben és állatokban egyaránt előforduló betegség. A fertőzés az esetek nagy részében harapás útján jön létre, a bejutott fertőzött nyál nagy mennyiségű vírust tartalmaz. A lappangási idő általában 2-8 hét. Emellett azonban rövidebb (5 nap) és hosszabb (209 nap) lappangási időket is megfigyeltek.

Tünetei: A betegség megjelenési formái változatosak. A dühöngő veszettség kezdetén az állat tompa, félénk, hangja rekedtté válik, esetleg nyálzik. Ezt követi a fokozott ingerlékenység szakasza, mikor az állat támadóvá válik, igyekszik ketrecéből, láncától megszabadulni. Ezután lép fel a bénulások szakasza, mikor az állat nem tud nyelni, törzs- és végtagizmai megbénulnak, majd elfekszik és a tünetek megjelenésétől számított 2-4 nap alatt elpusztul. A csendes veszettség alkalmával kimarad a dühöngési szakasz, és a határozatlan bevezető tünetek bénulásba mennek át. Ez a lakásban tartott és idomított kutyák közt gyakori. A bénulásos szakaszra az állkapocs lógása, kancsalság, réveteg tekintet és víziszony jellemző.

A veszettség nem gyógyítható, de megelőzhető betegség. Szigorú intézkedésekkel veszik elejét a fertőzésnek!

Megelőzés: A kutyákat kötelező a betegség ellen beoltatni, mégpedig egyéves korukig kettő monovalens - egy komponensű -, majd évente egy védőoltás kötelező.

Ősidők óta ismert ez a betegség, első leírása Babilonból származik. A Brit-szigetek, Skandinávia, az Ibériai-félsziget, Olaszországnak az Alpoktól délre eső területei, valamint Görögország mentes a veszettségtől.

Veszettség: Olyan - vírus okozta - megbetegedés, amelynek lefolyása állatnál, embernél egyaránt halálos kimenetelű. Nálunk napjainkban elvétve az ún. „erdei veszettség” fordul elő. Leggyakrabban rókák közvetítik. A vírus nyállal, harapás útján terjed. A veszett róka óvatossága, embertől való ösztönös félelme ilyenkor megszűnik: bemerészkedik a falvakba, engedi magát megsimogat-ni. Ez a szelídség bármikor dühöngésbe mehet át, ebben az állapotban a veszett állat harapásával bárkit megfertőzhet. Leggyakrabban a kutyát és a macskát támadja meg, de előfordul, hogy a nagy testű növényevőket is, pl. a szabadban legelésző szarvasmarhát.

A betegség lefolyása változó idejű; kettőtől nyolc hétig terjedő lappangási idő után jellemző tünetekben nyilvánul meg. A beteg állat nyálzik, állkapcsa lóg, kancsal, magatartása agresszív.

Miután a betegség emberre nézve is halálos kimenetelű, hazánkban már régóta bevezették az ebek évenkénti kötelező veszettség elleni védőoltását. Amelyik kutya meghara-pott egy embert, azt a hatósági állatorvosnak 14 napig megfigyelés alatt kell tartania, még akkor is, ha az állatot rendszeresen beoltották veszettség ellen. Amennyiben a vizsgálatot nem lehet elvégezni (pl. kóbor állat volt a "tettes", vagy az eb a megfigyelés ideje alatt elveszik), akkor a sérült személyt haladéktalanul veszettség elleni védőoltás-sorozatban kell részesíteni.