Az agyalapi mirigy (hipofízis) a belső elválasztású mirigyek felsőbb irányító központjaként működik. Elülső, középső és hátulsó lebenyből áll, a csontos agyalap töröknyeregnek nevezett mélyedésében foglal helyet. Hormonok kibocsátásával közvetíti a központi idegrendszeri impulzusokat a többi belső elválasztású mirigyhez.

Az elülső lebeny a szervezet növekedéséért felelős, túlzott hormontermelésének következtében óriásnövés vagy csak egyes szervek (orr, ajkak, lábvégek) vagy egyes csontok megnagyobbodása figyelhető meg. E tünetek mellé elhízás, izomgyengeség és terméketlenség is társul. A mellékvesekéreg működését szabályozó hormon túltermelése okozza az embereknél is ismert Cushing-kórt. A növekedési hormon hiányos termelődése törpenövést okoz.

A középső lebeny többek között a pigmentképződési folyamatok szabályozásáért felelős.

A hátulsó lebeny hormonjai felelősek a szülőfájásokért, irányítják a szülés lefolyását, szabályozzák továbbá a vérnyomást és biztosítják a szervezet vízháztartásának az egyensúlyát is. A hormontermelés zavarai túl erős fájásokban vagy a fájások elmaradásában és elégtelen tejtermelésben nyilvánul meg; felborul továbbá a vérnyomás szabályozása és fokozott szomjúság figyelhető meg, mindezen tünetek hátterében nem mutathatók ki egyéb szervi elváltozások. A hormontermelés zavarai szöveti degenerációra vagy daganatokra vezethetők vissza.

Az agyalapi mirigy működése gyógyszeresen szinte alig befolyásolható. Szövetszaporulat, daganatok, valamint túlzott hormontermelés esetén a mirigyszövet kimetszésével lehet eredményt elérni.

Az agyalapi mirigy működésére visszavezethető óriásnövés a nemi érés felgyorsításával kezelhető, az ivarérett szervezetben termelődő nemi hormonok hatására ugyanis leáll a növekedés folyamata.

Az elégtelen mennyiségben termelődő hormonok pótlása egyszerűbb feladat. Az e célra használatos készítmények nagyrészt mesterségesen előállított hormonokat tartalmaznak.

A hátulsó lebeny működési zavarára vezethető vissza a jellegzetes tünetekben jelentkező a diabetes insipidus nevű kórkép, amelyet az antidiuretikus hormon hiánya okoz. Erős szomjúságérzet jelentkezik, a gyakori vizelés következtében kiszárad a kutya szervezete. A rendellenes működést mechanikai sérülés, daganat, gyulladás és sokk válthatja ki. Nőstény állatoknál érdekes módon gyakrabban találkozunk ezzel a kórképpel. A beteg vizsgálatakor semmilyen egyéb szervi elváltozás nem állapítható meg, a vizelet összetétele nem tér el a normálistól, csak a faj súlya alacsonyabb a szokásosnál. A diagnózis megerősítése céljából megfelelő hormonkészítményt (vazopresszint) kap a beteg, ha valóban a hátulsó lebeny működési zavaráról van szó, azonnal csökken a szomjúságérzet. Ebben az esetben a hormon adásával folytatható a kezelés. Egyes - a vizelet kiválasztását szabályozó - gyógyszerek szintén kedvezően befolyásolják a tüneteket. Tudjuk, hogy sokk is kiválthatja ezt a betegséget, ismertek azonban olyan esetek is, amikor ismételt sokkhatásra tünetmentessé vált a beteg.