Elég gyakori jelenség, amelynek hátterében többnyire valamilyen magatartásbeli zavar (féltékenység, túlkényeztetés, unalom, neurózis) áll. A legtöbb esetben tehát ezeket a jelenségeket egyfajta "pótcselekvésnek" tekinthetjük. Összehasonlításként gondoljunk arra az emberre, aki izgalom, stressz hatására gyorsan fölhajt egy konyakot, vagy láncban szívja a cigarettát, illetve állandóan rágózik. Természetesen mind a kóros szomjúságnak (polidipszia), mind a mértéktelen evésnek lehetnek organikus okai is: krónikus vesegyulladás, gyomorgyulladás, cukorbetegség, illetve hasnyálmirigy-zavarok.