A csontok keménységüknél és szilárdságuknál fogva alkalmasak a szervezet szilárd vázának felépítésére, rugalmasságuk ugyanakkor csekély. A csontszövet ásványi anyagokban gazdag alapállományból és csontsejtekből épül fel. Az alapállományt egymással összeköttetésben álló, finom csatornácskák szövik át, ezek gondoskodnak a csontszövet tápanyagellátásáról. A csontok üregeit puha csontvelő tölti ki, ami a csöves csontok metszéslapján szabad szemmel is jól látható. A csontok tömegének mintegy 2/3-át adó szervetlen anyagok 80%-a kalcium-foszfát. A szerves állomány a csont kötőszövetes vázából és a csontsejtekből tevődik össze.

A csontokat kívülről csonthártya borítja; érzékeny idegek is találhatók benne, sérülése ezért különösen fájdalmas. Szöveti szerkezetük alapján tömör, vastag falú és szilárd csöves csontokat és lazább állományú, puhább szivacsos csontokat - pl. lapocka - különböztetünk meg.

A csont szerves alapállományát csontenyvnek is nevezett, főképp kollagénrostokból álló kötőszövet alkotja.

Az izomszövet megnyúlt alakú, összehúzódásra képes sejtekből épül fel. Sima és harántcsíkolt izomrostokat különböztetünk meg.

Az erekben gazdag simaizom szövet olyan szervekben fordul elő, amelyek működése akaratlagosan nem befolyásolható. Az emésztőszervek, a hörgők, a méh, a vesék, a húgyhólyag, a húgycső, az epehólyag, a vérerek falának izomrétege, továbbá a szivárványhártya izmai simaizomsejtekből épülnek fel.

A harántcsíkolt izomszövet a -mikroszkóp alatt - eltérő fénytörésű izomrostszakaszok csíkoltsága alapján különíthető el a simaizomtól. A csontváz izmai, a szemeket, a füleket, a nyelvet mozgató izmok és a végbél izmai is harántcsíkolt izomsejtekből épülnek fel. Az izmok inakban folytatódva kapcsolódnak a csontokhoz. Kívülről nagyon ellenálló kötőszövetes tok borítja az izomrostokat.

A szív izmos fala különleges szöveti szerkezetű izomszövetből épül fel. Bár a szívizomrostok haránt csíkolatot mutatnak, mégis több olyan tulajdonsággal rendelkeznek, amelyek egyébként csak a simaizmokra jellemzők. Az izomrostokat kívülről borító hüvelyben idegrostok szerteágazó hálózata található. Az összehúzódást a kiváltó ingerület az idegek és a véglemezkéik közvetítésével jut el az izomsejtekig. Az izomszövet rendkívüli rugalmasságát bizonyítja, hogy összehúzódását követően mindig visszanyeri eredeti hosszát. Az összehúzódást kiváltó ingerület képződése és az izom tényleges összehúzódása között eltelt időt az ingerület erőssége, valamint a hőmérséklet határozza meg, és attól is függ, hogy mennyire fáradtak el a szövetek. Az egész folyamat a másodperc törtrésze alatt zajlik le.

Az összehúzódáshoz szükséges energia származhat magukból az izmokból vagy - a vér közvetítésével -más szervekből. Az energiahordozó tápanyagok közül a szénhidrátok a legfontosabbak. A szénhidrátforrások kimerülését követően zsírokból és fehérjékből képez szőlőcukrot a szervezet. Huzamosabb ideig tartó igénybevétel hatására csökken az izom-összehúzódások erőssége, a közöttük eltelt pihenési szakaszok pedig egyre hosszabbak lesznek. A szívizmok és a légzőizmok pihenési szakaszai egészséges viszonyok között olyan rövidek, hogy ezek az izmok soha nem tudnak leállni.

Az izmok elfáradását a rostokon belül felhalmozódó salakanyagok okozzák. Elégtelen vérellátás miatt kialakuló oxigénhiány hatására tej sav és szénsav halmozódik fel az izomszövetben.

Az izmok munkavégzés közben, de nyugalmi állapotban is hőt termelnek, ily módon tartják fenn a testhőmérsékletet.

A simaizmok működését az egymással ellentétes hatású szimpatikus és paraszimpatikus idegingerületek szabályozzák. Anyagcseréjük a vázizmokéhoz hasonló, jóllehet általában kisebb erőt tudnak kifejteni, a simaizomsejtek azonban hosszú ideig tartó munkavégzésre is képesek, nem fáradnak el.

A mozgás szervrendszerének részeiként a csontok adják a szervezet szilárd vázát, az ízületek teremtik meg a csontok közötti mozgékony kapcsolatot, az izmok munkája pedig a mozgást és a helyzetváltoztatást teszi lehetővé.

E szervek összehangolt működését a központi idegrendszer és az egyensúlyozó szerv irányítja.

Intramuszkuláris: Egyes gyógyszereket a kutya izomzatába kell beadni, ezek az ún. intramuszkuláris injekciók. Mivel az izomszövetben sok ér van, ezért az ide bekerülő gyógyszer hamarabb felszívódik, mint a bőr alá (szubkután) beadott esetben.